Mit esznek a szörnyek, anya? Minket, fiam. Az éj leple alatt jobb, ha az ágy alatt alszol, hátha föléd kerekednek. A felszínre kerül. Tartom magamat el, a tévképzeteim nem eresztik a hangokat át
Nincs harag bennem, nem félek már a haláltól. Féljen ő ezután.- Hallasz-e halál? Nincs semmi se köztünk! Vidd, ami kell, leszarom már, nincs veled dolgom! Te se félj! Nem vagy egyedül, itt mindenki egyedül van
Mi a baj te Halál? Mi feszít? Nеm elég jó? Az öröklét sem elég jó? Sеmmi se? Hát’ nekünk meg mi marad mondd? Te nekem ne legyél ideges baszd meg! Hát’ nem te akartad? És most itt vagyunk újra
Mintha muszáj lenne
Leugrom a hídról. Lefelé félbehagyom az esést. Repülök. – Milyen könnyű így… bár tudtam volna korábban. – Hallasz-e halál? ennyi talán járt volna. – nem ám lábujjhegyen állni egy billegő széken –