Vivi teste olyan mint a kápolna,
Kereszt van rajta, művész tákolta,
Varrás után sokáig kézzel ápolta,
Bár az oltár előtt sohasem áldozna.
Kálváriát járt az a tű ami ezt varrta,
Egyik hegyről golgotára, közben állt a farka,
Belopnám azt a helyet fekvéshez, mint gyűrüt a szarka,
Csókjaitól lenne az eres farkam tarka
Jézus lennék azon a keresztem
Amire első pillantás óta szemem meresztem
Ilyen nőt már több éve kitartóan kerestem
Melleit csorgó nyállal kezeltem
Egy bajom van azzal az alkotással,
Kicsi mint a farkam egy kis túlzással,
Megnézném én közelebbről orr fúrással,
Vagy megkóstálnám egy kis nyalintással